1.2 POSZTTRAUMÁS STRESSZ ZAVAR

DEFINICÍÓ: „Egy halasztott válasz egy kifejezetten veszélyeztető helyzetre vagy katasztrófára, ami mindenkiben egy erős distresszt váltana ki. Hajlamosító tényezők, mint a személyiségjegyek vagy korábbi neurózisok növelhetik a kialakulás valószínűségét, vagy súlyosbíthatja a lefolyását, de önmagukban nem szükségesek és nem is elégségesek a kialakulásért.

A jellegzetes tünetek, közé tartozik a trauma újraélése az előtörő emlékekben, álmokban, rémálmokban előfordul annak ellenére, hogy pillanatnyilag a környezet nem ad rá okot. Előfordulhat a környezet elhanyagolása, anhedonia, traumára emlékeztető cselekedetek és helyzetek kerülése. Állandó készenlét és figyelem, felerősödött félelmi reakciók és alvászavar. Szorongás és depresszió gyakran társul a fenti tünetekhez és az öngyilkossági gondolatok sem ritkák.

A lefolyás hullámzó, de teljes gyógyulás várható az estek többségében. Kis százalékban krónikus lefolyásúvá alakul át és személyiségváltozáshoz vezethet.”( DSM-IV 66-67 old. F43.1) (1sz)

1.3 POSSZTRAUMÁS STRESSZ ZAVAR TÜNETTANA

1.3.1 A traumát a személy ismételten újra éli;

 - az eseményre való kényszerű, ismétlődő, szenvedéssel járó visszaemlékezés (képzetek, gondolatok, érzések)

   - a traumás eseményről való ismétlődő, kínzó álmodás

  - olyan cselekedetek vagy érzések, mintha a traumás élményt a személy újraélné

   - a traumás élményt szimbolizáló vagy arra emlékeztető külső helyzet vagy belső történés vegetatív reakciót vált ki.

1.3.2 A traumával összefüggő ingerek tartós kerülése, az általános                  válaszkészség megbénulása

-     a traumával összefüggő gondolatok, érzések, beszélgetések kerülése

–         a traumával összefüggő emlékeket ébresztő tevékenységek, helyek kerülése

–         a traumára való visszaemlékezés képtelensége

–         észrevehetően lecsökkent érdeklődés vagy részvétel fontos tevékenységekben

–         másoktól való elszakadás, elidegenedés

–         az érzelmek beszűkülése (pl. képtelenség szeretet érzésére)

–         a jövő beszűkülésének az érzése (nem reméli az addigi életcéloknak tartott események megvalósítását, család, karrier, normális élettartam)

1.3.3 A fokozott készenléttünetei tartósan fennmarad

         - elalvási/átalvási zavarok

         - fokozott érzékenység és dühkitörés

         - koncentrálási nehézségek

         - túlzott éberség

         - felfokozott „vészjelzés-készség”

1.3.4 A zavar klinikailag jelentős szenvedést és szociális, munkahelyi és más fontos funkciók romlását okozza.

1.3.5 A tünetek időbeli fennállása szerint a zavar fajtái

     - Akut: 1-3 hónap

     - Krónikus 3 hónapnál tovább tart

     -Késleltetett kezdetű a tünetek a trauma után legalább 6 hónappal kezdődnek